Dolce Vita!
Pontosabban Hongkong-i születésű. De az már a székelyeket úgysem érdekli...
Biztosan el fogom kerülni!
"-Nem megmondtam magának, Kovácsné!"
El is fogyott szépen! Ennyiért akkor is kell, ha nem kell!
2011. október 24., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó kis gyűjtemény. Nekem a harmadik és a negyedik kép tetszik a legjobban.
VálaszTörlésA turkálók jól bevált markatinkfogása az ötödik fotón: "minden darab x lej". Lehet, hogy egy-egy darab nem ér akár x-x lejt sem, de ha már ilyen olcsó akkor meg kell venni.
Városi pillanatoknak nagyon érdekes, de ugyanakkor van egy kis mindennapi lehangoló a fotókban de pont ettől jók.
VálaszTörlés1. Korunk paradoxonja a város szivében, idők és terek találkozása:
VálaszTörlés- a szocialista múlt ügyeskedő saját-világ-teremtésének szerény, de diadalmas kisérlete: a beépitett erkély, a nyilvános térből kihasitott és bekebelezett, boldogan birtokolt saját világ. Mára már megkopott, szétesővé vált, szánalmassá és szegényessé, de lám, funkcióját még betölteni képes: helyet ad a száradó ruhának és csokorba kötött gyógynövénynek... és igen, a dolce vitának is. Mert kell a kapcsolat a világgal, kell a kommunikáció, kell a szórakozás, a mindennapi kilépés lehetősége a mindennapokból...
2. És itt van a kapcsolat egy másik formája: ez is szerény és olcsó, de szines és divatos formák tömegtermékként kinált sokasága: a kinai bolt.
3. És hadd legyünk mindig humorunknál, de mondjunk mégis valami igazságot és pimaszságot, nyelvtudás és nyelvhelyesség nem számit. A "hivatalos tábla" nem humorosnak szánt, de ügyetlenségével azzá válva figyelmeztet: a romló állapotok veszélyesek lehetnek ugyan, de mi szóltunk, ugyebár... És a nem hivatalos falfirka jókedvűen ironizál ezen: bizony fájni fog...
4. A saját változatomban: "Képzelje, Rózsika drága"
5. A piros vállfa a szürkéből, a króm fénye a semmiből...