2012. február 8., szerda

Fiat lux...

... et facta est lux!

5 megjegyzés:

  1. Hát ahogy elnézem ezzel mostanság nem lőn világosság

    VálaszTörlés
  2. Látom, fennebb csalódtál kedves Szilárd, de hadd mondjak valami vigasztalót: annyira szép és jó ez a kép... Miért is, lássuk:
    - 1. kompozíció, színek, formák
    - 2. tárgyi világ
    - 3. mentális világ

    1. A nagy fehér háttér előtt, mely elnyelni készül a világot és minden láthatót magába olvaszt, ott a kontrasztos csíkozás.
    2. Kerítés-jellege hatványozottan érvényesül a nagy fehérség előtt, és nemcsak a színek miatt: rendezni a világot,osztályozni a dolgokat (a bent és a kint, az enyém és a nem enyém, az ismerős és az idegen... egyszóval a határ, mely elválaszt, bekerít, elzár, bezár, biztonságot ad...). Határozott (kihegyezettek a karók!), de esendően ügyetlen és kellemesen emberi és természetközeli (nem nyílegyenes és nem fém)
    1. Kellemes összhatása a színeknek: a fekete-fehér kontrasztot jól oldja a sárgásbarna, melegséget visz a szigorúságba, meg lehet benne kapaszkodni. És persze, a kerítés-karók felületéről is itt-ott visszaköszön, ezzel mintegy fényhatást is visz a képbe.
    2. A fényhatás nem csak a színekben: mert ugye, ez egy lámpa. ősrégi darab, és ahogy a kerítéskaróba akasztva lóg elhagyatottan, abból nyilvánvaló, hogy használaton kívül helyezték már egy ideje. Kopott és drótozott és madzagozott, és hát hiányzik is róla ez-az. Hajlított vonalai szépen oldják a kerítés párhuzamosait, színével ugyanakkor annak organikusságába olvad.
    Hátul pedig, a kerítésen túli térben hóból kiálló száraz kórók: a nagy fehérség téren kívüliségét lokalizálják, felfoghatóvá teszik.
    3. Archaikus használati tárgy (de már használton kívül)egy, csak alig kevésbé archaikus kerítésen: hát ettől bizony, kibomlik a mögöttes világ... Egy kvázi-archaikus életforma, mely a takarékosságra, az állandó újrafelhasználásra van (még egy kicsit) berendezkedve. Arra, hogy csak magában bízhat, és sosem lehet tudni, mit hoz a holnap...Ez a lámpa nem a szemétdombon végezte, örökre kiiktatva és egy jobb és újabb tárgy reményében eldobva. A "mégvalamirejólesz" hitével itt várja a feltámadást - igaz, mégsem "bent", de nem is "kint". Egy köztes helyen, a határon, ahonnan bármikor újra behozható, de alkalmasint ki is dobható. Fényt még adhat, nem túl nagyot, csak akkorát, ami a legvégsőbb szükségben lehet a túlélőkészletünk.

    VálaszTörlés
  3. Hát ez tényleg vigasztaló volt, jól indult tőle a hetem! Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés