2018. április 19., csütörtök

Mi van a fotóstáskámban?

Kedves Grimpix barátom kihívására reagálva én is megnéztem, mi van a fotóstáskámban.
Hát kb. ennyi:




Ez a szokásos terep felszerelésem, az esetek 90 százalékában ezt viszem magammal.

De vegyük sorra:

1. A hátizsák amibe mindez belefér egy Lovepro Versapack 200 AW -  Nagyon jó cucc, alul biztonságos, párnázott rekeszek a technikának, felül egy külön nyitható rész minden egyébnek. Kényelmes, vízmentes, nagyon jól bírja a strapát. Nagyon komoly állványtartó zsebe és pántja van.

2. A gép: Canon 760D. Teszi a dolgát, persze nem profi szinten, csak úgy, ahogyan a kategóriától elvárható.

3. Sigma 17-50/28 optika. Nem rég van meg, eddig jól elvoltam vele.

4. Tokina 11-16/2.8 nagylátószögű optika. Szépen rajzol, szépek a színei, videózásra nagyon jó. Néha elveszti a kapcsolatot a géppel, hibaüzenetet küld, ilyenkor újra kell indítani, de már ezt a fakszniját is megszoktam.

5. Canon EF 70-300/4-5.6 L  IS USM -  Hát igen, ez az egyetlen komolyabb darab az egész cucc között. Csak áradozni tudok róla, mindent tökéletesen csinál. Fókusz, képminőség, stb. stb. Mikor kézbe veszed érzed a minőséget, még mielőtt egyet is exponálnál vele! A fényereje nem túl nagy, de a súlya sem. Jó volna hozzá egy olyan gép, ami kicsit jobban bírja a magasabb ISO értékeket!

Objektívsapkát nem használok már egy jó pár éve, nagyon sok bosszúságom volt miatta, helyette lencsevédő szűrő van minden objektíven.

6. Állványgyűrű a teléhez. Eredeti kínai utángyártott, de működik. A Canon becstelen pénzt kér egy ilyen vasdarabért!

7. Állvány: Manfrotto 290 xtra + MHXPRO-2W videófej. Régebben kisebb, könnyebb állványt használtam, de mostanában ezt hordom, a videózás miatt. A zsákra nagyon jól illik, a terepen kézben vinni sem nagyon kényelmetlen, nagyon profi gumi markolat van rajta. Nagyon szeretem a lábak "rácsattintós" rögzítési módját, nagyon kényelmes és gyors. Teljesen csendben is ki lehet oldani egy kis gyakorlattal. A fej is jól használható, főleg mióta került egy plusz gyorstalp. Egyiket az állványgyűrűn, másikat a vázon tartom, így a leggyorsabban cserélhető.

8. ThinkTank Lens Changer 35 V2.0 objektív tok egy házi készítésű övvel. Mikor kiérek a terepre a 70-300at átteszem ebbe, a hátizsákból nehéz előkotorni, ha sietni kell. A 17-50 is jól elvan benne, kényelmes váltani. Elég sokat mozgok a terepen, gyakran cserélgetem az objektíveket a téma függvényében. Ehhez mérten porosodnak is persze...

9. BlackRapid pánt. Az a féloldalas vállpánt, ha ismeritek. Agyon használtam, de csak a krómozáson látszik, amúgy olyan, mint új korában. Sokkal kényelmesebb a hagyományos nyakpántnál, olyat már nem is használok.

10. Plusz akkuk a géphez, memóriakártyák.

11. Esővédő kendő. Saját konstrukció ez is, a tele is aláfér, azonkívül sok minden egyébre is használható. Nagyobb méretű mikro-szálas törlőkendő. Ezzel törlők mindent a terepen gépet, optikát egyaránt, a szűrők nem érzékenyek, az objektívet magát pedig csak otthon tisztítom.

11. Fejlámpa.

12. Zsebkés, bőr tokban. A nagyon szeretett Opinel no 12.

13. Papír zsebkendő, öngyújtó, müzli-szelet.  Vizet csak komolyabb kiszállásra viszek, a terepen ritkán iszom, télen szinte soha.

14. Simléderes vadász sapka. Nagyon jól bírja a vizet, a szemüveg miatt ajánlatos hordani akkor is, ha csak éppen hogy esik, vagy a fákról csepeg a víz.

15. Kesztyű. A mi vidékünkön elkel szinte egész évben, egy nyári hajnalon is képes megfagyni az ember keze  a gépen, állványon.

16. Nincs ugyan a fotón, de szoktam hordani medveriasztó sprayt is. Mivel hogy nem játék, ugye! S főleg nem az a mindenütt fellelhető rengeteg pásztorkutya, akik az utóbbi időben megkeserítik minden természetjáró életét.


Nagyobb túrákhoz második vázat is szoktam vinni, főleg amiatt, hogy a videózással a 760D mindhárom akkuját le lehet meríteni egyetlen nap alatt is.

 




2016. november 5., szombat

Újvidéki arcok

Itthon is szívesen nézem és fotózom az embereket az utcán, érdekelnek az arcok, a sorsok, amelyeket mögéjük gondolok. Ez a szórakozás külföldön még érdekesebb tud lenni, nem mulasztom el, ha alkalmam nyílik rá. Főleg egy olyan országban járva, amellyel sok minden összeköt minket és amelytől sok minden elválaszt is egyben. Egy olyan országban, ahol harminc évesek a háborús veteránok és ahol hivatalos nyelv a magyar.
Íme néhány fotó Újvidék és Pétervárad utcáiról, hétköznap, hétköznapi emberekről.
Hogy nagyobb számban fordulnak elő idősebb vagy nehezebb sorsú emberek, az ne tévesszen meg senkit, csak az én szubjektivitásomnak köszönhető, Újvidék egy modern, élő és fejlődő nagyváros, sok jómódú emberrel, fiatallal és gyermekkel. A magyarok viszont elfogytak, az utcán egyáltalán nem hallani magyar szót!



Ezeket az arcokat mi többnyire már csak a hetvenes évek fotóiról ismerjük. 


A társadalmi rétegek között itt is hatalmasak a különbségek!



Újvidék 2021-ben Európa kulturális fővárosa szeretne lenni. (S mellesleg a hölgy sem utolsó)



Mindenki az épületek előtt, a szabadban dohányzik. Pedig Szerbia nem is EU tagállam.


Mintha csak otthon lennénk! Igaz, hogy a naspolya nem annyira divatos, de a használt telefont nálunk is így árulják a zöldségpiacon.  


Az ószer. Nem tudom, szerbül hogy mondják neki. Amúgy pedig elég sokkoló, hogy a cirill és a latin írást is használják, sokszor egyazon plakáton, utcanévtáblán.




Miért ne?



Kukucs!


A bácsi végigolvasta a sajtót és a belvárost. Minden nap láttam, hol itt, hol ott, mindig ugyan ebben a pozícióban. 


Úgy látom, szerbek is ilyen arckifejezéssel jönnek ki a városházáról!


   Gyanítom, hogy ő tudna mesélni ezt, azt!

2016. május 15., vasárnap

A búcsú arcai


Búcsú ide vagy oda, az az igazság, hogy a tömegnél engem valójában sokkal jobban érdekel az ember, aki a tömeget alkotja! Egyéni sorsok, élettörténetek sejlenek fel az arcok mögött, érzések és érzelmek végtele sora, melyek közül a legbanálisabb is érdekesnek tűnik a számomra. Ezért fotózok arcokat ott, ahol legtöbben csak tömeget.
A szombati nap eredményeként született képekből válogattam néhányat azok számára, akik hajlandóak végignézni.
















2014. december 5., péntek

Péterfy Gergely - Kitömött barbár - Nem annyira ilusztráció, mint inkább inspiráció.

A vörös bársonnyal bélelt vitrinből felénk lépő alak képe mindannyiunk számára ismerős. Hiszen nap mint nap találkozunk ilyennel, miközben az utcát járjuk. Igen, a próbababák a kirakatokban! Néha kissé groteszk műanyag testek, amelyek mégis többnek tűnnek önmaguknál.

Játszunk el a gondolattal, hogy ők valójában emberek, akik valaha közöttünk éltek, s kiknek megfakult bőre még mindig hordozza egykori személyiségük halvány nyomait. 
 

Vannak akik kíváncsiak ránk.

Mások teljesen magukba fordultak, látszik rajtuk, hogy nem érdekli őket a külvilág.

Talán néhányuknak még vannak álmai, tervei. Vajon visszavágynak az élő emberek közé?

Vagy jól tudják, a kinti világ kegyetlen, s úgyis megpróbál megnyúzni, mert barbár vagy, ha más vagy, ha mást szeretnél, többet, jobbat mint a valóság a sarok mögött. 

S a megnyúzott a tested, a csupasz gép, a hús, csont s miegymás már nem te vagy.    

S a bőröd, kitömve, új vitrinbe kerül, a többi barbár közé. Mert sokan barbárok, s még többen kitömöttek. Valahol mindenki az? Talán csak az tudja, aki odafentről jót mulat az egészen.  

S nagyon szerencsés leszel, ha majd a te vitrined előtt is áll valaki, ki emlékszik még arra, ki voltál, mikorra megkopik, kiszárad, s lepattog a bőr a favázról.



2014. december 1., hétfő

Hermelin - Stoat (Mustela erminea)



 Még a barna nyári bunda fehérre cserélése nem fejeződött be teljesen ennél a példánynál. Szerencse, hogy a havazás beállta előtt hozott össze a sors vele, a fehér hóban biztosan nem vettem volna észre. Érdekesség, hogy mikor megláttam éppen egy szakával "játszott". Nem akarta megfogni, inkább mintha jó ismerősök lettek volna, a szarka a földön szedegetett, a hermelin pedig körülötte ugrándozott a fűben, a menyétfélékre annyira jellemző könnyedséggel.

  

2014. november 19., szerda

Férfiak napja

Tudtátok, hogy ma van a nemzetközi férfinap?
"A nap célja elsősorban a fiúk, férfiak egészségére és a nemek egyenlőségére való figyelemfelhívás. Ezen kívül pedig egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket." - mondja a Wikipédia.
A magam részéről egy férfi-gyermek viszonyt illusztráló sorozattal kívánnék minden jókat az összes férfi ismerősömnek a világnap alkalmából!







2014. szeptember 1., hétfő

Mindennapi tagédiák - Everyday Tragedy

Avagy: Egy pocok életének utolsó pillanatai
Avagy: A négyütemű gólya

Les


Elkap


 Fordít


Nyel

Ismétel.

Az őszi vándorlás előtt fel kell tölteni a tartalékokat, amennyire csak lehet.