A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 5., péntek

Péterfy Gergely - Kitömött barbár - Nem annyira ilusztráció, mint inkább inspiráció.

A vörös bársonnyal bélelt vitrinből felénk lépő alak képe mindannyiunk számára ismerős. Hiszen nap mint nap találkozunk ilyennel, miközben az utcát járjuk. Igen, a próbababák a kirakatokban! Néha kissé groteszk műanyag testek, amelyek mégis többnek tűnnek önmaguknál.

Játszunk el a gondolattal, hogy ők valójában emberek, akik valaha közöttünk éltek, s kiknek megfakult bőre még mindig hordozza egykori személyiségük halvány nyomait. 
 

Vannak akik kíváncsiak ránk.

Mások teljesen magukba fordultak, látszik rajtuk, hogy nem érdekli őket a külvilág.

Talán néhányuknak még vannak álmai, tervei. Vajon visszavágynak az élő emberek közé?

Vagy jól tudják, a kinti világ kegyetlen, s úgyis megpróbál megnyúzni, mert barbár vagy, ha más vagy, ha mást szeretnél, többet, jobbat mint a valóság a sarok mögött. 

S a megnyúzott a tested, a csupasz gép, a hús, csont s miegymás már nem te vagy.    

S a bőröd, kitömve, új vitrinbe kerül, a többi barbár közé. Mert sokan barbárok, s még többen kitömöttek. Valahol mindenki az? Talán csak az tudja, aki odafentről jót mulat az egészen.  

S nagyon szerencsés leszel, ha majd a te vitrined előtt is áll valaki, ki emlékszik még arra, ki voltál, mikorra megkopik, kiszárad, s lepattog a bőr a favázról.



2014. augusztus 29., péntek

A magyar fotográfia napja

A magyar fotográfia napja úgy telt el az idén, hogy egyetlen fotót sem készítettem. Ilyen is van, sajnos! De mivel mégsem akarom megemlékezés nélkül hagyni a mai napot, íme egy régebbi fotó a nagykárolyi Károlyi-kastélyról.
A főbejárata látványosabb, nekem mégis ez a hátsó bejárat a kedvesebb, ezt gyakrabban használtam gyermekkoromban. Itt tartották ugyanis a pionírház fotó-szakkörének foglalkozásait és itt készítettem életem első fotóját 1978-ban. Nem is volt igazi fotó, kamera nélkül készült ugyanis, a fotópapírra helyezett falevél-kompozíció levilágítása és hívása révén. A labor ott volt kialakítva az emelet jobb oldali ablaka mögött, ami akkor rétegelt lemezzel volt beszegezve, hogy nappal is lehessen laborálni. Nagyon jó szag volt mindig odabent! Emlékszem, az első igazi, kamerával készült fotóm nem egykönnyen jött össze. Az történt ugyanis, hogy nekem senki nem mondta, hogy a Szmena 8 filmtovábbító tárcsáját egészen elakadásig kell tekerni, így az első, 24 kockás filmre exponáltam vagy ötvenet. Csak a második tekercsen lettek aztán értékelhető felvételek. Nagy szégyenem, hogy ma sem tudom, ki volt az az úriember, aki minket oktatott, nem tudom néven nevezni mikor eszembe jut. Pedig nagyon szerettem, s talán egy kicsit ő is engemet. Ezt csak azért gondolom, így utólag, mert nekem még becenevet is adott! Sok mindenre emlékszem abból, amiket mesélt. Leginkább talán arra a foglalkozásra, amikor a parallaxis jelenséget próbálta valahogy megértetni velünk, elsős, másodikos gyerkőcökkel. Nem lehetett könnyű dolga!

Ezúton szeretném felkérni a károlyi ismerőseimet, hogy aki tudja, vagy akinek sikerül kiderítenie, ki tartotta a fotó-szakkör foglalkozásait a Kastélyban 1978-79 környékén, az legyen szíves írja meg nekem!   

2014. január 15., szerda

2013. december 4., szerda

Belelapoztam a történelembe


Ez egy fecsíki község bejövő és kimenő aktáinak regisztere. Érdekes szembenézni a történelemmel, ami a kurta bejegyzések mögött magasodik. Ez 1953 márciusának egy napja. Sztálin halálhíre három nap alatt hivatalosan is eljutott a Hargita tövébe. "Tudomásul véve"!  "Na hála az Úrnak!"-ot mégsem írhattak. Ettől függetlenül a nőnapot megtartották annak rendje és módja szerint. Érdekes a Kis Áron juhának elpusztulásáról szóló beírás, ugyan azon a napon. A halál előtt egyenlőek vagyunk, ugyebár, ezt sem írták apróbb betűvel, mint a generalisszimusz halálhírét! Az "önmegadóztatás" fogalmára még én is emlékszem a nyolcvanas évekből Azóta már nem önként adózunk, de így sem jobb! Rajon sincs azóta. Megye van, meg fejlesztési régió. Ettől sem lett sokkal jobb nekünk!
     

2013. november 5., kedd

Az öregekről

Jó ideje már, mióta elkerültem a szülői háztól, elég gyakran megesik, hogy nem tudom otthon tölteni  mindenszentek napját. Nem is csináltam ebből soha különösebb problémát, ilyenkor a legközelebbi temetőbe látogattam ki. A kicsike gyertyalángnak éppen olyan jó a Kerepesi temető mint a Házsongárd, nem hiszek abban, hogy bárhová el kellene utazni ahhoz, hogy lélekben egy kicsit együtt lehessek az Öregekkel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem látogatom meg a sírjukat is, mikor csak tehetem, de biztos vagyok benne, hogy ami belőlük számomra fontos, az semmiképpen sincs ott a szürke kövek alatt.
Az idén is kint voltam Csíkszereda temetőiben, gyertyát is gyújtottam a Párom felmenőinek sírján, de valahogy most nem jött össze a szükséges hangulat. Talán a gondolataimat az öregek helyett a legfiatalabb kötötte le, aki elég hamar megunta az egy helyben álldogálást, néhány perc múltán kérni kezdte, hogy menjünk tovább.
Ez volt az egyik oka annak, hogy halottak napján fogtam magam és kilátogattam egy csendesebb temetőbe.  A másik oka persze a fotózás. Már az induláskor rájöttem, nem fogom tudni tartani magam az eredeti tervemhez, a nap rohamosan közelítette meg a hegyek taréját. Beláttam, hogy nem kapom már el a "kék órát" Csíkkarcfalván, pedig oda terveztem kijutni. Rákoson egy jobbkanyar, s már előttem is van Göröcsfalva 13. századi harangtornya s mögötte a temető, épp a legjobbkor. Még egy felderítő kört járni is volt időm az igazán szemrevaló, minden hivalkodástól mentes, kicsi székely temetőben. Ember alig alig, néhány síron égtek a picike lángok s a falu esti hangjai megnyugtató duruzsolássá olvadtak össze a háttérből. S miközben a nap elérte a Hargita gerincét és én igyekeztem valamit elkapni a hangulatból a géppel, éreztem,  mindenki ott van velem, akit a tegnap hiába vártam. Nagyon jó érzés volt....


S aztán a szomszéd telken a harangozó elkezdett a gyermekek után kiáltozni, hívta őket harangozni. S felkapcsolta a világítást a temetőben, a nagyon praktikus de egészen ronda, éles, fehér fényű reflektorokat. Hát ennyi  volt a hangulat, de már nem is bántam. Csendesen megindultam én is vissza az életembe.

UI. Elfogadom a segítséget attól, ki képes lefordítani a bejegyzés címét angolra.

2013. október 27., vasárnap

2013. október 25., péntek

2013. október 20., vasárnap

Nemzetközi Babahordozó Hét - International Babywearing Week

A Csíki Anyák Egyesülete rendezvényén mi is ott voltunk. Néhány fotó, csak kiegészítésképpen. Mások által készített, hosszabb képriport az egyesület Facebook oldalán látható.

 Érdemes a tanácsadóra odafigyelni!

Közben megéheztünk.

Baba-mama zumba. Baba nélkül sem könnyű!

Játszósarok. Persze azt csak a felnőttek képzelik, hogy a kicsik csak ebben a sarokban fognak játszani. 

Fogjunk össze!

"Hát te meg mit művelsz?"

A cipő az olyan, hogy időnként meg kell igazítani.

Csak egy.

"A bácsi mit csinál azzal az izével?"

A hordozott baba boldog baba!

Nagy, közös séta.

Szép időt fogtunk ki!

Abból a feltevésből indultam ki, hogy a nyilvános rendezvényen készült fotók megosztása nem sérti senkinek a személyiségi jogait. Ha tévedtem, és valaki a képen szereplők közül nem szeretné a saját, vagy a babája fotóját a Neten látni, kérem azonnal jelezze, és sűrű bocsánatkérések közepette fogom eltávolítani!

2013. október 13., vasárnap

Káposztavágás - Cabbage picking


"Benépesült szombat délelőtt a szépvízi Nád-dűlő, ahol a település lakói – régi hagyományukhoz hűen, októberben, Gál napján vagy a hozzá legközelebb eső szombaton – nekiláttak a káposztafejek levágásának. A szépvízi káposztát júniusban Szent László hetének egyik napján palántázzák. A három falu káposztáskertje körülbelül 25 hektár, és közel 750 gazda műveli, mindenkinek egy-két áras parcellája van." - www.szekelyhon.ro

A magam részéről a környék egyik legértelmesebb rendezvényének tartom! Ezek az igazi hagyományaink!

2013. szeptember 27., péntek

Az utcáról - From the Street

Egy kis vidámság a hétvégére, egyenesen az utcáról.

 Munkás ököl, vasököl! Kovácsolt vas.


 Vésztartalék


Azt sem tudom, hol áll a fejem! Te tudod?


Cave canem!

2013. szeptember 20., péntek

Was du ererbt...

Ez egy Faust idézet, és így szól:

"Mit rád örökbe az apád hagyott,
Szerezd meg, hogy sajátul bírd azt,..."
                             ford. Kozma Andor

Mai, nagyszebeni értelmezésben:

"Mit másra örökbe az apja hagyott,
Szerezd meg, hogy sajátul bírd azt,..."



2013. szeptember 19., csütörtök

2013. augusztus 31., szombat

2013. augusztus 16., péntek

Anxiety

Montázs, természetesen, de most ez jutott az eszembe az almáról!

2013. május 22., szerda

Búcsú - Pilgrimage


A zarándokok zászlói tisztelegnek a Kegytemplom előtt.

Ezen gondolkoztam, felrakjam-e? Aztán mégis benn hagytam, csak azért, hogy elgondolkozzunk azon, mi meg tudjuk-e még teljes szívünkből bánni vétkeinket?


Stáció

Moldvai viselet. 
Örülök, hogy még van ilyen!

Érkezők.

A szekértábornak különleges hangulata van, mindig irigyeltem azokat, akik így érkeztek.


A szentmise.


Hát igen. Ő nem azért áll, mert nem jutott neki ülőhely!


Néha hegy alatt is érdemes!


Nem hagyományos szerepben, de hagyományos viseletben.


Délután.