Nagypénteken a párom készíti a hagyományos, írott tojásokat. Nem csak a nagymamák tudnak ilyet mifelénk!
Nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy szép egyenes vonalakat tudj húzni. A kisujj a titka a dolognak, mint egy tengely, úgy támaszkodik a tojáson, s a szerszám, a "kesice" a körül húzza az íveket.
Vasárnap reggelre készen van a kosár, s a tojások mellett még sok más finomság is van benne! A sonka errefelé nem olyan finom mint az alföldön (ami igaz, az igaz!) de a bárány.... Arra kár is a szót fecsérelni!
A mi kosarunk azért nem volt ilyen súlyos, könnyebben juttattuk el a Főtérre, Erdély legnagyobb ételszentelésére. A dolog méreteit Borbáth Áron fotói jobban érzékeltetik, ott tessenek megtekinteni!
Olyan is van sajnos, aki üres kézzel jött. Nem jószántából. Lelki vigaszt talán ő is kaphat.
Még jó, hogy meg van vonalazva a "tapstér", van mi után igazodni! De hát "katona nép vagyunk", s erre minden évben figyelmeztetnek is, így tényleg nagyon szervezetten zajlik le az egész ceremónia.
Jó sokan összegyűltünk megint....
...de végül minden ételnek jut az áldásból.
S ami a hatalmas húsvéti reggeli után megmarad, így várja a hétfői locsolókat.
2011. április 25., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon ügyes képriport!
VálaszTörlésJó kis riport az ünnep legfontosabb mozzanatairól.
VálaszTörlésNagyon jó képsor és tetszik a képekhez hozzáfűzött szöveg :)
VálaszTörlésNem hallottam róla, érdekes "happening" lehet, ahogyan ott állnak a kosarakkal. Jó dokumentálás, még hozz ilyeneket!
VálaszTörlésJól összehoztad az ünnep hangulatát ebbe a sorozatba.
VálaszTörlésÜdv
Nagyon jó riport,szépen illusztrálva.
VálaszTörlés