





Szándékosan nem adok olyan címet a bejegyzésnek, ami a csíksomlyói búcsúra utalna. A fotók, amint látjátok, nem az esemény dokumentálását szolgálják, még csak nem is a hangulatot próbáltam visszaadni, egyszerűen egy kedvező alkalomnak tekintettem arra, hogy számomra érdekes arcokat, életeket, sorsokat találjak a tömegben. Hogy mennyire sikerült, arról lehet vitatkozni, de számomra mindennél többet ért, hogy azt a délelőttöt teljes átéléssel, szinte meditatív hangulatban fotóztam végig. Nagyon jó érzés, de hát ezt nektek talán nem is kell magyaráznom. Sok ilyen napot kívánok mindnyájatoknak!
Ez és az előbbi bejegyzésed minden fotója mesél. Tovább lehet gondolni ezeket a képeket.
VálaszTörlésSzép sorozat.
Különös fintora az életnek: képeid egyik arcát pontosan azokban a napokban az élet igen-igen próbára tette. (Ez most itt egy "képen kívüli információ", véletlen (?) egybeesés. A kép azonkívül is elemzés tárgya lehetne, a képelemekből, az arckifejezésbeől, talán nem belemagyarázás, ha azt mondom, kiolvasható valami abból, ami történt.)
VálaszTörlésA kegytárgyas fotó nélkül észre se lehetne venni hogy hol készültek ezek a képek. Jó sorozat lett, az első tetszik a legjobban.
VálaszTörlésmintha az ablakban lévő néni is kegytárgy lenne :). Hát igen, az első kép.
VálaszTörlésÍgy egész, ahogy van, a képek felfűzik egymást...
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek!
VálaszTörlésNévtelen: Nagyon érdekes amit mondasz és nagyon kíváncsivá tettél! Ha nem túl bizalmas a dolog, talán elmondhatnád, melyik képről és milyen történetről van szó.
Mindegyik kép gondolatokat ébreszt.
VálaszTörlésAz utolsó kép. (A Szék útján készült, a Gimnáziumtól nem túl messze, ugyanazon az oldalon? Ha igen, akkor...)
VálaszTörlésErre a képre tippeltem volna én is, esetleg a kegytárgyasra. A helyszín stimmel....
VálaszTörlés