2011. október 24., hétfő

A várost jártam - Walking in the City

Dolce Vita!

Pontosabban Hongkong-i születésű. De az már a székelyeket úgysem érdekli...

Biztosan el fogom kerülni!

"-Nem megmondtam magának, Kovácsné!"

El is fogyott szépen! Ennyiért akkor is kell, ha nem kell!

3 megjegyzés:

  1. Jó kis gyűjtemény. Nekem a harmadik és a negyedik kép tetszik a legjobban.
    A turkálók jól bevált markatinkfogása az ötödik fotón: "minden darab x lej". Lehet, hogy egy-egy darab nem ér akár x-x lejt sem, de ha már ilyen olcsó akkor meg kell venni.

    VálaszTörlés
  2. Városi pillanatoknak nagyon érdekes, de ugyanakkor van egy kis mindennapi lehangoló a fotókban de pont ettől jók.

    VálaszTörlés
  3. 1. Korunk paradoxonja a város szivében, idők és terek találkozása:
    - a szocialista múlt ügyeskedő saját-világ-teremtésének szerény, de diadalmas kisérlete: a beépitett erkély, a nyilvános térből kihasitott és bekebelezett, boldogan birtokolt saját világ. Mára már megkopott, szétesővé vált, szánalmassá és szegényessé, de lám, funkcióját még betölteni képes: helyet ad a száradó ruhának és csokorba kötött gyógynövénynek... és igen, a dolce vitának is. Mert kell a kapcsolat a világgal, kell a kommunikáció, kell a szórakozás, a mindennapi kilépés lehetősége a mindennapokból...
    2. És itt van a kapcsolat egy másik formája: ez is szerény és olcsó, de szines és divatos formák tömegtermékként kinált sokasága: a kinai bolt.
    3. És hadd legyünk mindig humorunknál, de mondjunk mégis valami igazságot és pimaszságot, nyelvtudás és nyelvhelyesség nem számit. A "hivatalos tábla" nem humorosnak szánt, de ügyetlenségével azzá válva figyelmeztet: a romló állapotok veszélyesek lehetnek ugyan, de mi szóltunk, ugyebár... És a nem hivatalos falfirka jókedvűen ironizál ezen: bizony fájni fog...
    4. A saját változatomban: "Képzelje, Rózsika drága"
    5. A piros vállfa a szürkéből, a króm fénye a semmiből...

    VálaszTörlés