2012. január 4., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Népszerű bejegyzések
-
Búcsú ide vagy oda, az az igazság, hogy a tömegnél engem valójában sokkal jobban érdekel az ember, aki a tömeget alkotja! Egyéni sorsok, él... -
Te láttad amit én?- kérdezte néprajzi végzettségű párom, felriasztva a hosszú autóút egyhangúságából. A kis erdélyi román faluban a néni a ... -
Ezopus (Aesopus, Aiszóposz, stb.) óta minden kisgyermek tudja, hogy csak és kizárólag magas nyakú edényből, ilyen formán: Aminek ugye a... -
Kedves Grimpix barátom kihívására reagálva én is megnéztem, mi van a fotóstáskámban. Hát kb. ennyi: Ez a szokásos terep felszerelése... -
A vörös bársonnyal bélelt vitrinből felénk lépő alak képe mindannyiunk számára ismerős. Hiszen nap mint nap találkozunk ilyennel, miközben a... -
A Csíki Anyák Egyesülete rendezvényén mi is ott voltunk. Néhány fotó, csak kiegészítésképpen. Mások által készített, hosszabb képriport az e... -
"Benépesült szombat délelőtt a szépvízi Nád-dűlő, ahol a település lakói – régi hagyományukhoz hűen, októberben, Gál ... -
Itthon is szívesen nézem és fotózom az embereket az utcán, érdekelnek az arcok, a sorsok, amelyeket mögéjük gondolok. Ez a szórakozás külföl...
Ha jól látom a háttérben hó van. Szépen feldíszítik a cseppek a száraz növényt.
VálaszTörlésSzép gyöngyökre találtál!
VálaszTörlésNagyon szép!
VálaszTörlésHát igen, ez az... amikor szembesülnk a kérdéssel, hogy mi is a szépség...Csak úgy váratlanul rábukkanunk, hirtelen és fájdalmas múlékonysággal ott terem a lábunk előtt, törékenyen és öntudatlanul... egyazon pillanatban okoz örömet és fájdalmat... tudjuk, hogy élete múló pillanat... és akkor arra gondolunk, hogy minden ennyi...de mégis jó, hogy legalább a felismerés és a gyönyörűség pillanatai megadatnak... ma nekem, holnap neked... köszönjük, hogy megmutattad.
VálaszTörlésIgen, ez a fájdalmasan szomorú valóság. Az esti porhó cseppekké olvad a gyenge, januári napfényben. Egy percre aprócska csodává varázsol egyet a százezer jelentéktelen növényke közül. S egyszer csak ott van a lábad előtt! A kezed fázik, a térded alatt csendesen olvadozik a hó, alig látsz valamit mert a szemeid könnyeznek a havon csillogó napfénytől, de mindez jelentéktelen ahhoz képest, hogy lehetőséget kaptál arra, hogy tied legyen ez a pillanat...
VálaszTörlésJó kis borzas, tetszetős! :)
VálaszTörlés