2012. március 19., hétfő

Megyei kórház - County Hospital

Tudom, hogy az utcai fotóimra nem nagyon kapok kommenteket, gondolom azért, mert nem valami különlegesek. Ennek ellenére lelkesen készítgetem őket, talán mert zárkózottabb természetem ellenére mégiscsak érdekelnek az emberek.
Nemrég volt (bal)szerencsém a Marosvásárhelyi Megyei Kórházban járni. Nem menjetek oda, nem jó hely az!
Az egészben a "betegség-ipar" lelketlensége volt a legmegdöbbentőbb! A beteg-anyagot a főkapun beviszi a futószalag. Osztályozás, elosztás. Vizsgálatok, labor analízisek, tessék kérem mozogni, nem látják mennyien vannak még odakint! A konzultáció után után egyesek a patika felé, mások a beteg-feldolgozóba (sic: "Prelucrare pacienti" feliratú ajtó) irányítódnak. Ez utóbbiak itt átöltöznek a pizsamájukba és az utcai ruhában várakozók sorfala között, megadó arccal vonulnak végig több hosszú folyosón a kórtermek felé, mint a zsidó deportáltak valaha. Hozzátartozók könnyes pillantásai, jaj Istenem, bárcsak viszontláthatnánk még élve szegény Anyukát! Szerencsés esetben nem kevésbé megalázó és kiszolgáltatott módon fog két hét múlva lebicegni a lépcsőn, s haza lehet majd vinni, valami sokkal emberibb környezetbe! Kevésbé szerencsés esetben pedig a szalag végén megkapják a hamvakat az unokák!
Az egész épület sötét, kopott, zsúfolt és büdös, nem is időztem többet benn, mint amennyit feltétlenül kellett, inkább a parkolóban várakoztam. S mit csinál a magunkfajta, ha várnia kell? Hát persze, fotót! De ezeken alighanem érződik a benti nyomorúság szele:

Jóféle vidéki néni! Vajon hány órát tévelygett azért a darab papírért?

Ugyan az városi kiadásban. "Hazavihetném kérem ezt a dobozt a macskámnak?"


A személyzet hozzászokott mások nyomorúságához, gépiesen teszi a dolgát. Nincs is ideje egyébre.

Mennyi mindenen mentek keresztül együtt?

Unalmas odabenn annak, aki nem olyan nagyon beteg.

"Megint eltöltöttem fél napot a semmivel! Csak már az a busz jönne!"

Várakozók 1. A magányos.

Várakozók 2. Az álmos.

Várakozók 3. A felkészült.

Várakozók 4. A dohányos.

Lobogónk alatt előre az egészség útján!

Fintor a jelmondathoz.
Becsület szavamra állítom, a hátsó alak tasakján a feliratot csak otthon vettem észre! (Ha ott helyben észreveszem, biztos több kép is lett volna róla!)

6 megjegyzés:

  1. Hm... nagyon valós az érzés, a "kórkép", amit leírsz és mutatsz. Hasonlót tapasztaltam nemrégiben egy korház folyósóján. Valamikor délceg, pedáns, mint akit "gyufásskatulyából húztak ki", moslyogós bajszú régi ismerősöm szánalmasan lefogyva, sápadtan, enyhén fakó csíkos pizsomában volt kénytelen előttem, várakozó előtt is elvonulni. Tekintetünk találkozott, szeme mosolygott, és torkomból alig jött ki: Jó napot kívánok, Tanár Úr! ...én voltam a szánalmas.

    VálaszTörlés
  2. A magyar egészségügy is elképesztő állapotban van, de ami mégis a legborzasztóbb az egészben (és ezek szerint ez nálatok sincs másképp) az az emberi odafigyelés, az emberség hiánya. Pedig az nem pénzkérdés.
    Jól kifejezik a légkört a képeid.

    VálaszTörlés
  3. Csoda, hogy az alternatív gyógyászat számos bizarr válfaja népszerű az iskolázottak között is? Mert legyen jó a testnek akármilyen orvoslás, a léleknek a jó szó - nem mellékes ír... Éljen az állati egészség...

    VálaszTörlés
  4. Ismét nagyon jó sorozatot készítettél "unalmadban".:-)
    Az egészségügy helyzetét tekintve igazad van sajnos. A jobban felszerelt kórházak tényleg személytelenné, betegségipar-szerűvé váltak. Nem ismeri a beteg az orvosát, az orvos sem a betegét, sok esetben csak egy kórlapot lát amin a laboreredmények szerepelnek egy mellékes névvel. "Prelucrare pacienti" ez nagyon beszédes...
    Az hogy a pizsamába öltöztetett betegek az utcai ruhás emberek között kell egyik helyről a másikra menjenek szerintem szervezési hiba és a kórházba beutalt betegek szempontjából éppolyan helytelen mint a járóbetegek szempontjából.
    Biztos, hogy az emberség és a kedves szó nem pénz kérdése hanem türelem, energia és idő kérdése. Na most, kérdem én: hogyan legyen egy orvosnak ideje, türelme és energiája egy kicsit többet foglalkozni a betegével, ha az állami kórházban ledolgozott munkaideje után még magánrendelőben is rendel, mert az állami fizetés kevés? Ilyen szemszögből is meg lehet vizsgálni a helyzetet és elgondolkodni rajta.

    VálaszTörlés
  5. Sajnos így működik a 'betegfeldolgozó' ipar, jó kis sorozat, az utolsó kép nagyon megnyerítetett.

    VálaszTörlés
  6. izgalmas témaválasztás-jó ötlet,jó,és beszédes portrésor...!

    VálaszTörlés