Fészekkamera

Az idén újra széncinkék költöztek a ablakunk előtt álló almafára függesztett mesterséges fészekodúba. Az ütött kopott, többször átalakított és modernizált "madárvédelmi berendezés" általában foglalt, a cinkék rendszeresen használják, nagy örömet szerezve nekünk, akik a konyhaasztalnál ülve gyönyörködhetünk a serénykedésükben. Már rég foglalkoztat a gondolat, a bent zajló eseményeket volna igazán érdekes nyomon követni! Aztán az idén a tettek mezejére léptem, bekameráztam a fészekodút! 

Ennek a procedúrának a menetét kicsit részletesebben leírom, hátha valaki más is kedvet kap hozzá. Igazán egyszerű és olcsó az egész, a látvány bőven megéri a fáradozást.

Szóval, feltételezve, hogy PC-vel "ab ovo" rendelkezünk, a rendszer legdrágább eleme egy jobbacska webkamera. Én ezt használtam, egy Microsoft LifeCam VX1000-s készüléket.

Nem annyira nagyon jobbacska, de elmenős, 640×480 álló és mozgókép, CMOS, mikrofon, manuális fókusz.
Az "univerzális talp" mégsem annyira univerzális, merthogy a fejlesztői nem voltak elég sokoldalúak és nem gondoltak a fészekodúba való beszerelés lehetőségére. Így ettől kissé szomorúan bár, de meglehetősen gyorsan megszabadultam, lecserélve egy általam fejlesztett sokkal megfelelőbb divájszra. Így már mindjárt más:

Mivel ennek a kamerának, egyes modellekkel ellentétben, nincs saját fényforrása, ezt is meg kellett oldani valahogy. Én a  kínai ipar egyik remekét, a LED-es zseblámpát használtam (beszerezhető bármelyik gyorsvonat járaton, beszélgetni sem sokat kell a kereskedővel) ami egészen "occó". Persze természetes állapotában a fészekodúba beszerelni egy kicsit problémás lett volna, így egy egyszerűbb műtét során kinyertem belőle mind a LED egységet, mind az elemeket összetartó műanyag vacakot. Forrasztópisztoly, néhány szál drót és meg is van. Persze a benne lévő gagyi elemeket jobb eldobálni és berakni valami jobbat, mondjuk ilyen Sony akkukat:

Kell még egy 5 méteres USB hosszabbító (ennél távolabb nem nagyon jut el a jel, nem érdemes próbálkozni) valamint egy ugyan ekkora kéteres huzal, a világításnak. Az elemeket ugyanis a szobában helyezem el, így a cseréhez, ki- bekapcsoláshoz nem kell zavarni a lakókat.
A szerelék a fészekodúban így néz ki:

A világítást a doboz felnyitható fedelére gyurmaragasztóval rögzítettem. 

Az a valami a doboz fenekén, az maga a madár! Bátor kis állatka, nem szált le a tojásokról a szerelés során sem, ami nagyon megnyugtató volt, mert biztos lehettem benne, nem fogja elhagyni a fészket a zavarás miatt. Nem is abajgattam feleslegesen, így azt sem tudom, hány tojáson ül. Majd kiderül, hány fióka kel ki belőlük!

A visszarakott fészekodú a kábelezéssel:

A rendszer tehát működőképes, a család életének eseményeiről a következő hetekben folyamatosan beszámolok majd, ha lesznek érdeklődők! Lehetőleg mozgóképes anyag formájában!