2012. június 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Népszerű bejegyzések
-
Búcsú ide vagy oda, az az igazság, hogy a tömegnél engem valójában sokkal jobban érdekel az ember, aki a tömeget alkotja! Egyéni sorsok, él... -
Te láttad amit én?- kérdezte néprajzi végzettségű párom, felriasztva a hosszú autóút egyhangúságából. A kis erdélyi román faluban a néni a ... -
Ezopus (Aesopus, Aiszóposz, stb.) óta minden kisgyermek tudja, hogy csak és kizárólag magas nyakú edényből, ilyen formán: Aminek ugye a... -
Kedves Grimpix barátom kihívására reagálva én is megnéztem, mi van a fotóstáskámban. Hát kb. ennyi: Ez a szokásos terep felszerelése... -
A vörös bársonnyal bélelt vitrinből felénk lépő alak képe mindannyiunk számára ismerős. Hiszen nap mint nap találkozunk ilyennel, miközben a... -
A Csíki Anyák Egyesülete rendezvényén mi is ott voltunk. Néhány fotó, csak kiegészítésképpen. Mások által készített, hosszabb képriport az e... -
"Benépesült szombat délelőtt a szépvízi Nád-dűlő, ahol a település lakói – régi hagyományukhoz hűen, októberben, Gál ... -
Itthon is szívesen nézem és fotózom az embereket az utcán, érdekelnek az arcok, a sorsok, amelyeket mögéjük gondolok. Ez a szórakozás külföl...
Nagyon szép madarak! Nekem ez nem jönne össze :)
VálaszTörlésNahááát, nem is tudtam, hogy nálunk is élnek ilyen színes madarak...Jó, utánanéztem épp, hogy csak pár hónapig... de akkor is, hol élünk, ez itt a trópusok? Mondjuk legyen: szomorú trópusok, ahogy mondta a nagy antropológus.
VálaszTörlésÉs ahogy ketten ülnek, tisztára Weöres: "kettőnket te madárka, csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára, fütyülünk a világra"
(a legjobb, amit tehetnek)
Na, én itt poénkodom, de neked biztosan sokat kellett lesni rájuk...
Hát nagyon sokat nem kellett várni rájuk, elég hamar hozzászoknak az idegen tárgyhoz és közelebb jönnek. Azért az a két és fél óra az autóban a tűző napon....
VálaszTörlésNekem is az az érzésem, hogy "fütyülnek a világra". A homokbánya falában rengeteg hártyásszárnyú lakik, egész nap röpdösnek ki-be. A madárkák olyanok, mint a cápák a fókák szigete körül. Amikor kedvük szottyan elrúgják magukat az ágról és elkapnak egy-egy termetesebb rovart. Az ő repülési képességeikkel ez gyerekjátéknak tűnik, de gyanítom, hogy azért mégsem az.
Köszönöm, hogy meglátogattatok!
Szép gyurgyalagos kép, nem az a megszokott steril környezet, kihelyezett beszállóág stb. Ügyes, kreatív alkotás.
VálaszTörlésNekem még nem sikerült gyurgyalagot fotózni, mert a környékünkön nem tudom hol tanyáznak. De majd egyszer felkutatok egy ilyen helyet. Milyen jó is, hogy ennyi téma van a világban, sosem lehet megunni a fotózást.:-)