2012. november 26., hétfő

Vakvágányon - On Dead End Track


9 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Igazán remek hangulat. Írom ezt attól függetlenül, hogy picit vágnék balról a lámpa és az ember között, jobbról ugyanennyit, és alulról is egy keveset, mert így megerősödik a magányos vagon és a várakozó kapcsolata.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, János! A magányos várakozó és a vagon kapcsolatát szerintem több minden jelzi, az elhelyezés, a színek, a helyzet maga. A széles vágás viszont a nagy, üres teret hivatott kifejezni, s a helyzet reménytelenségét. De persze ez megint csak egyéni ízlés kérdése...

      Törlés
  2. Nagyon hangulatos, a köd a segítségedre sietett.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát legalább ennyi hasznunk legyen belőle, ha már ennyit keseríti az életünket itt, Csíkban! Köszönöm a megjegyzést!

      Törlés
  3. A köd lezárja a teret, beszűkíti a távlatokat, elszürkíti a világot... Viszont kihangsúlyozza a tér sivárságát, lepusztultságát. Lent a repedések, fent a huzalok hálózzák be a világot. Nekem tetszik a köztük szélesre húzott tér. És ahogy mondod, a szín megteremti a kapcsolatot a magányos várakozó és a szintén magában ácsorgó vagon között. A vedlett, durva oszlopnak támaszkodó várakozó ember testtartásában van valami szomorúság is, de ezt mégis ellensúlyozza valamelyest a kecsessége. Vagy éppen ebben van a szomorúság? Az elvágyakozás, a nemidevalóság, melyet megerősít a bőrönd finom eleganciája... Szilárd, nem is olyan régen olvastam egy olyan rövidprózát, mely pont arra épült, hogy egy fénykép alapján megalkotott egy történetet, egy narratívát... Na, ettől a képtől ilyesmire támadt kedvem...

    VálaszTörlés