Nagyon tetszik! Igazán remek hangulat. Írom ezt attól függetlenül, hogy picit vágnék balról a lámpa és az ember között, jobbról ugyanennyit, és alulról is egy keveset, mert így megerősödik a magányos vagon és a várakozó kapcsolata.
Köszönöm, János! A magányos várakozó és a vagon kapcsolatát szerintem több minden jelzi, az elhelyezés, a színek, a helyzet maga. A széles vágás viszont a nagy, üres teret hivatott kifejezni, s a helyzet reménytelenségét. De persze ez megint csak egyéni ízlés kérdése...
A köd lezárja a teret, beszűkíti a távlatokat, elszürkíti a világot... Viszont kihangsúlyozza a tér sivárságát, lepusztultságát. Lent a repedések, fent a huzalok hálózzák be a világot. Nekem tetszik a köztük szélesre húzott tér. És ahogy mondod, a szín megteremti a kapcsolatot a magányos várakozó és a szintén magában ácsorgó vagon között. A vedlett, durva oszlopnak támaszkodó várakozó ember testtartásában van valami szomorúság is, de ezt mégis ellensúlyozza valamelyest a kecsessége. Vagy éppen ebben van a szomorúság? Az elvágyakozás, a nemidevalóság, melyet megerősít a bőrönd finom eleganciája... Szilárd, nem is olyan régen olvastam egy olyan rövidprózát, mely pont arra épült, hogy egy fénykép alapján megalkotott egy történetet, egy narratívát... Na, ettől a képtől ilyesmire támadt kedvem...
Nagyon tetszik! Igazán remek hangulat. Írom ezt attól függetlenül, hogy picit vágnék balról a lámpa és az ember között, jobbról ugyanennyit, és alulról is egy keveset, mert így megerősödik a magányos vagon és a várakozó kapcsolata.
VálaszTörlésKöszönöm, János! A magányos várakozó és a vagon kapcsolatát szerintem több minden jelzi, az elhelyezés, a színek, a helyzet maga. A széles vágás viszont a nagy, üres teret hivatott kifejezni, s a helyzet reménytelenségét. De persze ez megint csak egyéni ízlés kérdése...
TörlésNagyon hangulatos, a köd a segítségedre sietett.:-)
VálaszTörlésHát legalább ennyi hasznunk legyen belőle, ha már ennyit keseríti az életünket itt, Csíkban! Köszönöm a megjegyzést!
TörlésCucc!
VálaszTörlésKöszönöm, Béla!
TörlésA köd lezárja a teret, beszűkíti a távlatokat, elszürkíti a világot... Viszont kihangsúlyozza a tér sivárságát, lepusztultságát. Lent a repedések, fent a huzalok hálózzák be a világot. Nekem tetszik a köztük szélesre húzott tér. És ahogy mondod, a szín megteremti a kapcsolatot a magányos várakozó és a szintén magában ácsorgó vagon között. A vedlett, durva oszlopnak támaszkodó várakozó ember testtartásában van valami szomorúság is, de ezt mégis ellensúlyozza valamelyest a kecsessége. Vagy éppen ebben van a szomorúság? Az elvágyakozás, a nemidevalóság, melyet megerősít a bőrönd finom eleganciája... Szilárd, nem is olyan régen olvastam egy olyan rövidprózát, mely pont arra épült, hogy egy fénykép alapján megalkotott egy történetet, egy narratívát... Na, ettől a képtől ilyesmire támadt kedvem...
VálaszTörlésHát csak bátran! Én nagyon szívesen olvasnám!
TörlésAha, nagyon ott van !
VálaszTörlés