2013. szeptember 29., vasárnap

Tarló - Stubble


A fotó talán nem annyira érdekes, de mégis felfigyeltem rá, mivel hogy az IMG_0001.cr2 nevet kapta. Nem az első természetesen, nem is a tíz- hanem a húszezredik expóm az "új" Canon 600D-vel! Laikus számára soknak tűnik, de valójában nem az, ha a mai, digitális fotózást vesszük alapul.  De hogy hány tényleges fotó lett a 20.000 expóból? Hát, ha levonom a dokumentum jellegű családi fotókat és egyebeket, talán néhány száz az, mit annak minősítenék. És azok közül vajon hányat nagyíttatnék ki kiállítási méretre, nyugodt lelkiismerettel? Lenne vagy ötven? Szűkön! Úgy 0,25 százalék? Hát ez nem nagy hatékonyság, be kell  hogy lássuk! S akkor minek?-tehetném fel a kérdést, de nem teszem fel! Mert az együtt töltött órák minden percét élveztem! Mert a géppel a kezemben néha tényleg megszűnt az idő! Mert minden egyes kattintással több lettem! S néha csak azért elővettem, hogy a kezemben legyen, mert szeretem ezt az érzést!
Szóval, remélem sokáig együtt lehetünk még, talán a 100 ezredik expóig is, amit gyártó a 600D-nek megelőlegez!

14 megjegyzés:

  1. Sok jó képet még a 600D-vel és sok kellemes pillanatot!
    Én is őt választottam...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Neked is kívánok hasonlókat!

      Törlés
  2. Ismerős gondolatok.:-) Mióta van meg a 600D?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit több, mint másfél éve. Egy csomó embert ismerek, aki ennek a többszörösét exponálta ennyi idő alatt!

      Törlés
    2. Én csak valamivel voltam "szorgalmasabb": a D7000-el egy év alatt kb 15000expót csináltam. A D80-al évente 20000 jött össze, most a szekrényben pihen és kutya baja.

      Törlés
  3. Úgy gondolom, ez az arány másnál sem jobb. Persze sok olyan képet készítünk, amelyek nekünk értékesek, de fotográfiai szempontból nem jelentősek.
    További jó fotózást, a lényeg úgyis az, hogy élvezzük a pillanatot!

    VálaszTörlés
  4. A képnek sajátos dinamikája van, pedig amúgy egy kihalt és "érdektelen" táj is lehetne. A dinamika forrása (1) a széles perspektíva,(2) a talaj hosszú párhuzamos vonalai, (3) valamint az ég és a föld közelsége. Ebben a hármas hatásban együtt megmozdul a táj, előre rohan maga a szemlélő tekintet is a durva földfelszín és a gomolygó felhők közti térben. Az élményhez a félelmetesség érzése is társul: a száguldás közben attól félünk, hogy a párhuzamosak a végtelenben valóban találkozni fognak... Rettegésünket valamelyest enyhíti a horizonton kirajzolódó hegylánc, amely talán megállítja a párhuzamosok kifutását az emberi tapasztalat által elképzelhető világból.
    (Méghogy "a fotó nem annyira érdekes"!!!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak könnyebben és vannak nehezebben emészthető fotók. Erről nem feltételezném, hogy sokaknak megakad rajta a szeme. Persze a sokakba nem tartoznak bele a hozzád hasonló kevesek! :)

      Törlés
    2. Jaja, még kicsit lapítani kell a domborokon, és az egyeneseket párhuzamosítani, s lehet kérni négymillió dollárt érte, mint a Gursky képekért ;)

      Törlés
  5. Ha már így szóba került, engem érdekelne, hogy a dokumentum jellegű családi fotók mellett az egyebek mit takarnak? Meg az is, hogy hány képet tartottál meg a 20,000-ből (annak ellenére, hogy pár százra becsülöd a javát). Ezek zöme papíron ugye nincsen meg? És van e valami elképzelésed a fotókról, azután, amikor már nem leszel? Persze, ahogyan írjátok, a pillanat megélésének a művészete a fotózás, meg persze ugyanolyan értelmetlen időtöltés a születés és halál között, mint bármi más tevékenység, de azért szerintem másban is óhatatlanul felvetődnek ilyen kérdések. Másnak a véleményére is kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól feladtad! Szóval az egyebek nálam leginkább a munkámhoz köthető fotókat jelentik, amelyeket nem alkotói szemszögből értékel az ember. Hogy néz ki a Lucs tőzegláp szeptemberben, hányan voltak a zetelaki kultúrban tartott előadáson, mekkora nyoma van a gyimesi kártevő medvének?
      Elég sokat megtartottam, több mint hatezret. De az arány folyamatosan csökken.
      Papíron nagyon kevés van meg. Ezen az arányon javítanék, ha több pénzem volna.
      Hű, de kegyetlen kérdés az utolsó! Nagy az esélye, hogy velem együtt tűnjenek el a semmiben. De egy picike esélye annak is van, hogy valaki, valaha a kezébe vegyen egy régi albumot, és egy pillanatra úgy érezze, talán mégsem tűntem el teljesen nyomtalanul!

      Törlés
    2. Én már beletörődtem abba, hogy a fotóim nem időt állóak. Nemrég vettem észre ugyanis, hogy jópár dvd-n tárolt jpg képem már nem tekinthető meg, pedig csak pár éve(1-3) archiváltam. A raw formátumok még jók. A papírképekről sem vélekedek másképp mert szerintem a nem megfelelő tárolás azoknak is árthat. Múlandó az egész velünk együtt. Talán a filmtekercsek bírnának a legtöbbet, de már nem filmre fotózunk.

      Törlés
    3. Na igen, mulandóság... főleg 10-20 ezer év távlatból figyelve :)

      Törlés