A magyar fotográfia napja

A magyar fotográfia napja úgy telt el az idén, hogy egyetlen fotót sem készítettem. Ilyen is van, sajnos! De mivel mégsem akarom megemlékezés nélkül hagyni a mai napot, íme egy régebbi fotó a nagykárolyi Károlyi-kastélyról.

A főbejárata látványosabb, nekem mégis ez a hátsó bejárat a kedvesebb, ezt gyakrabban használtam gyermekkoromban. Itt tartották ugyanis a pionírház fotó-szakkörének foglalkozásait és itt készítettem életem első fotóját 1978-ban. Nem is volt igazi fotó, kamera nélkül készült ugyanis, a fotópapírra helyezett falevél-kompozíció levilágítása és hívása révén. A labor ott volt kialakítva az emelet jobb oldali ablaka mögött, ami akkor rétegelt lemezzel volt beszegezve, hogy nappal is lehessen laborálni. Nagyon jó szag volt mindig odabent! Emlékszem, az első igazi, kamerával készült fotóm nem egykönnyen jött össze. Az történt ugyanis, hogy nekem senki nem mondta, hogy a Szmena 8 filmtovábbító tárcsáját egészen elakadásig kell tekerni, így az első, 24 kockás filmre exponáltam vagy ötvenet. Csak a második tekercsen lettek aztán értékelhető felvételek. Nagy szégyenem, hogy ma sem tudom, ki volt az az úriember, aki minket oktatott, nem tudom néven nevezni mikor eszembe jut. Pedig nagyon szerettem, s talán egy kicsit ő is engemet. Ezt csak azért gondolom, így utólag, mert nekem még becenevet is adott! Sok mindenre emlékszem abból, amiket mesélt. Leginkább talán arra a foglalkozásra, amikor a parallaxis jelenséget próbálta valahogy megértetni velünk, elsős, másodikos gyerkőcökkel. Nem lehetett könnyű dolga!

Ezúton szeretném felkérni a károlyi ismerőseimet, hogy aki tudja, vagy akinek sikerül kiderítenie, ki tartotta a fotó-szakkör foglalkozásait a Kastélyban 1978-79 környékén, az legyen szíves írja meg nekem!