Játszunk el a gondolattal, hogy ők valójában emberek, akik valaha közöttünk éltek, s kiknek megfakult bőre még mindig hordozza egykori személyiségük halvány nyomait.
Vannak akik kíváncsiak ránk.
Mások teljesen magukba fordultak, látszik rajtuk, hogy nem érdekli őket a külvilág.
Talán néhányuknak még vannak álmai, tervei. Vajon visszavágynak az élő emberek közé?
Vagy jól tudják, a kinti világ kegyetlen, s úgyis megpróbál megnyúzni, mert barbár vagy, ha más vagy, ha mást szeretnél, többet, jobbat mint a valóság a sarok mögött.
S a megnyúzott a tested, a csupasz gép, a hús, csont s miegymás már nem te vagy.
S a bőröd, kitömve, új vitrinbe kerül, a többi barbár közé. Mert sokan barbárok, s még többen kitömöttek. Valahol mindenki az? Talán csak az tudja, aki odafentről jót mulat az egészen.
S nagyon szerencsés leszel, ha majd a te vitrined előtt is áll valaki, ki emlékszik még arra, ki voltál, mikorra megkopik, kiszárad, s lepattog a bőr a favázról.
Nagyon jó sorozat!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésÉrdekes elmélkedés találó fotókkal fűszerezve.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Erzsébet!
TörlésErdekes osszeallitas, es elgondolkodtato.....
VálaszTörlés