2013. november 24., vasárnap

Este, köd és egy alak - Night, fog and one person

 Version 1.

 Version 2.

Version 3.


Egy technikai tanács: soha, semmilyen  körülmények között ne vegyetek olyan monitort (olyan monitorral szerelt laptopot), aminek a felülete fényes! Igaz, hogy nagyobb tónustartományt képes megjeleníteni, de csak azért, mert egy bizonyos szögből nézve a világos részeket sötétíti (részletek jelennek meg az addig kiégettnek gondolt részeken), más szögből nézve meg a sötét részeket világosítja (előjön néhány beesett fekete). Ez eddig cucc, mondhatnátok. A baj csak az, hogy soha nem fogjátok tudni nála, melyik is a valódi tónus, milyen lesz a kép egy normál monitoron, ne adj isten papíron. Ezen felül meg vonzza a port és rettenetesen tükröződik, át kell rendezni miatta a lakást, ha látni akartok rajta valamit napvilágnál is!   

5 megjegyzés:

  1. Ennek ellenére isteni jó sor :)

    VálaszTörlés
  2. Főleg az utolsó tetszik!
    Én nem nagyon foglalkoztam még ezzel a monitor problémával, pedig lehet, hogy kellene. A digitális világ problémái...

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó sorozat, de önmagukban is remek képek!

    A prizmakarika.hu-n épp most megy egy pályázat, amire nagyon megfelelnének:
    http://www.prizmakarika.hu/triptihon

    Én asztali gépen dolgozom, de amikor a monitort választottam, akkor elsődleges szempont volt, hogy fotószerkesztéshez jó legyen (és persze azért megfizethető is). Borzasztó nagy különbség van monitor és monitor között. A munkahelyi gépemen nézve minden fotó egész más, nincsen annyi szín, világosabb és kontrasztszegényebb is minden. Szóval vigyázni kell.

    VálaszTörlés
  4. A harmadik kép tetszik a legjobban.
    Eddig még nem volt fényes felületű monitorom, de lehet hogy nem is lesz, mert valahogy idegenkedem tőlük. A véleményed most már meg is erősített ebben.

    VálaszTörlés
  5. Amióta megjöttek a ködös őszi napok, fotós barátaim telerakták a fecebook-ot ködös fotókkal. Nézegetem őket, töprengek fölöttük, és úgy látom, mintha a köd sajátos, semmihez sem hasonlítható, új jelentéseket hozna létre. Merthogy a köd sejtelmes, na jó, ezt már tudtuk. Mit sejtet, ezt nem is kerestük: úgy szép, ha nem tudjuk. Igen, de ezek a fotók nagyon okosak ám! Jelentéseket rejtegetnek, nem(csak) sejtelmeket. A szépség mögött (Nem is: nem mögötte, benne. A szépségben.).
    Először is: a ködben a tárgyak, a fák, az emberek fokozatosan lépnek ki elénk és tűnnek el. Olyan, mint az Alice csodaországban a Fakutya megjelenése-eltűnése. Először a vigyor, aztán meg a fakutya. Vagy fordítva. Lehet látni külön-külön őket. Egy lábat, egy táskát, aztán az egész embert, és fordítva. Egy ágat, egy törzset, egy fát... és... A közel és a távol akár egy méteren belül megmutatja a vágyott végtelenbe veszés és a végtelenből felbukkanás játékait. Ezekben az eltűnő-megjelenő megmutatkozásokban váratlan részletek bukkannak elő: egy ágrajz, egy utcakő ,egy kalap íve, gyors és látványos rövidülésben elszaladó járdarészlet.
    Aztán a fények: az urbánus táj , az utcalámpák. Fényük apró vízcseppek formájában zuhog alá. Soha nem bírnak ennyire zuhatagosak lenni, mint a ködben.
    És mi van a körvonalakkal? Az előtűnés és eltűnés gyors játékában mesterien művelik a kiélesedés és szétfoszlás bűvészmutatványait. Egyik látvány soha sem lesz olyan, mint a másik, egyik pillanat sem hasonlít a másik pillanathoz. Látószögek, finom elmozdulások új tér-idő képeket rajzolnak szemünk elé. Sosem lehet belelépni ugyanabba a ködbe
    És mi történik velünk, akik óvatosan járunk és szemlélődünk a ködformálta tér- és időkoordináták között? Mivel a tér és az idő ilyen megfoghatatlanná vált, a jelentések is el-eltünedeznek, pedig – véljük – minden pillanat, minden térdarab kell hogy rendelkezzék valami jelentéssel. Nem lehet elbújni a sejtelmek mögé. Amíg saját magunkat egyben érezzük – akár ködben is - , kénytelenek vagyunk keresni.

    VálaszTörlés