2012. április 26., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Népszerű bejegyzések
-
Búcsú ide vagy oda, az az igazság, hogy a tömegnél engem valójában sokkal jobban érdekel az ember, aki a tömeget alkotja! Egyéni sorsok, él... -
Te láttad amit én?- kérdezte néprajzi végzettségű párom, felriasztva a hosszú autóút egyhangúságából. A kis erdélyi román faluban a néni a ... -
Ezopus (Aesopus, Aiszóposz, stb.) óta minden kisgyermek tudja, hogy csak és kizárólag magas nyakú edényből, ilyen formán: Aminek ugye a... -
Kedves Grimpix barátom kihívására reagálva én is megnéztem, mi van a fotóstáskámban. Hát kb. ennyi: Ez a szokásos terep felszerelése... -
A vörös bársonnyal bélelt vitrinből felénk lépő alak képe mindannyiunk számára ismerős. Hiszen nap mint nap találkozunk ilyennel, miközben a... -
A Csíki Anyák Egyesülete rendezvényén mi is ott voltunk. Néhány fotó, csak kiegészítésképpen. Mások által készített, hosszabb képriport az e... -
"Benépesült szombat délelőtt a szépvízi Nád-dűlő, ahol a település lakói – régi hagyományukhoz hűen, októberben, Gál ... -
Itthon is szívesen nézem és fotózom az embereket az utcán, érdekelnek az arcok, a sorsok, amelyeket mögéjük gondolok. Ez a szórakozás külföl...
Nagyon jó!
VálaszTörlésRemek életkép. Két élet arca néz ki a leharcolt ablakon...
VálaszTörlésDe jó, ez nagyon természetes életszagú. Valami érdekeset láthattak(azt hiszem pont rád néznek:-), hogy egymástól függetlenül mindketten oda néztek.
VálaszTörlés1. olvasat: Ezek a vonatok... húsz évvel ezelőtt is... és még mindig ugyanazok... Egy egész korszakot hoznak vissza, a lerobbantság, az igénytelenség, a kényelmetlenség... És ami a legrosszabb (vagy nem? inkább sikeres túlélőkészlete a kelet-európai embernek?): a mérhetetlen türelem és alkalmazkodóképesség, amivel tudomásul vesszük és beéljük életünk huzatos, koszos és lassú vonatfülkéit. Az ablakon kinéző arcok: az élet minden nehézségét és csapását megadóan viselő, a mindennapi kényelmetlenséget beletörődően vállaló (mi több: természetesnek tekintő)emberek. És a jellegzetes szembefordulás (a frontalitás), mint a régi fényképeken, ahol mindig teljes egészünket mutatjuk, szégyen és megmódoltság nélkül...
VálaszTörlés2. olvasat a la József Attila:
"s én állok minden fülke-fényben
én könyöklök és hallgatok."
Ez nagyon jó! Szépen ábrázolva jelenkorunk kilátásait! Grat!
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek!
VálaszTörlésIgen, engem néztek mindketten. Általában az utcai fotónál nem szeretem ezt a helyzetet, de itt úgy gondoltam helyénvaló. Az állomásban álló vonat utasai többnyire egészen gátlástalanul bámulnak a képünkbe, mintha moziban lennének.